„A sport a testem és a lelkem is rendben tartja!”

„A sport a testem és a lelkem is rendben tartja!” -  Masszázs, érzéssel és tapintással látássérültként

Tizennégy évesen elveszítette látását, de halványan még élnek a színek emlékezetében. A negyvenegy éves Nemes Andrást és szüleit sokan ismerik a városrészünkben, nem csak azért, mert sűrűn láthatjuk őket tandem kerékpározni, hanem, mert édesanyja és édesapja is háziorvos. Sőt, büszkén mondja, hogy mindkét nagypapája is orvos volt. Szerető család vette körül, mindenki példakép volt, éppen ezért megtalálta a számítását az életben maga is. De ehhez kellett a szülői terelgetés és András kitartása, akarata. Mára, egy stabil vendégkörrel rendelkező masszőr.

- Kezdjük egy aktuális kérdéssel. A koronavírus-járvány miatt most hogyan tudsz dolgozni?

- 2004 márciusa óta űzőm a szakmát. Sajnos a Covid-19 közbeszólt, be is kellett zárnom a masszázsszalonomat. Alig várom már, hogy újra tevékenykedhessek és gyógyíthassam a pácienseseimet.

- Hogyan lettél gyógymasszőr?

- Ahogy már említettem orvosi család a miénk, még a bátyám is, aki fogorvos. Fontos volt az egészséges életmód. A gimnázium után, amit Budapesten végeztem el látók között, hazajöttem Szolnokra és itt indult egy masszőrtanfolyam, ahol egyedüli látássérült voltam. A képzés vezetője Lovász Anikó volt, akinek örökké hálás leszek azért, hogy felvállalta a tanításomat, és ezáltal szakmát adott a kezembe.

- A látásodat hogyan veszítetted el?

- Egy DRP nevű betegséggel születtem, 6 éves koromig láttam, majd kezdődött a romlás, és 14 éves voltam, amikor megvakultam. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy ideig láttam, ez a mai napig sokat segít a hétköznapokban.

- Ha már hétköznapok, a Vakok és Gyengénlátók Jász- Nagykun Szolnok Megyei Egyesülete által fenntartott Elemi Rehabilitációs Központnak is már évek óta a kliense vagy. Mikor kezdtél a központba járni?

- Amikor szeretett vakvezető kutyusom, Kleó, nagyon beteg lett, és már nem tudott nekem segíteni a közlekedésben. Lelki okokból nem igényeltem másik kutyát a mai napig. Ekkor a szakmai vezetővel, Nagy Zsuzsannával, elkezdtem tanulni a fehérbotos közlekedést. Zsuzsit gyerekkorom óta ismerem, ő tanította meg nekem egyebek mellett a pontírásos olvasást.

- Ha jól tudom manapság is megfordulsz a központban. Most éppen mit tanulsz?

- Januárban kezdtem tanulni informatikát Erdős Viktor oktató segítségével. Viktor nagyon jó fej, hamar megtaláltuk a közös hangot.

- A megyei egyesületnek is már régóta tagja vagy. Mit jelent számodra ez a tagság?

- Az egyesületének, illetve jogelődjének már 29 éve vagyok a tagja. Mindig segítségemre voltak. Volt, amikor az egyesület adott nekem kölcsön Braille -írógépet vagy tandemkerékpárt.

- Hobbid a sport. Honnan ez a szenvedély?

- A sportolást még akkor kezdtem, amikor jó volt a látásom. Gyerekkorom óta nem csak a szembetegséggel, hanem a túlsúlyommal is küzdök, a rendszeres mozgás ezért is fontos számomra. Úszok, síelek, tandem kerékpározom. Rendszeresen járok a Széchenyi-városrész edzőtermébe. Az elmúlt 20 év alatt közel 70 ezer kilométert kerekeztem szüleim segítségével. A sport a testemet és lelkemet is rendben tartja.

- Visszatérve a Széchenyi-városrészhez: mit jelent neked itt élni?

- Ide születtem, nagyon szeretem a városrészt. Itt képzelem el az életemet a későbbiekben is.

- Hogyan tervezed a jövőt?

- Várom, hogy vége legyen a járványnak, szeretnék dolgozni. A jövőben pedig bízom abban, hogy előbb-utóbb egy társsal is összehoz a sors.

(A beszélgetést Zana Anita JNSZMVAKOK és Kővári Anna készítette.)